Főoldal
    Startvonal

A piacnak mindig igaza van! (1. rész)

A cikkben a szerző erősen szatirikus hangvételben veszi szemügyre a Matáv részvényt, amiben sokan most is jelentős veszteségben ülnek. Ám a szándékai tiszták: csupán segíteni szeretne. 

A Matáv részvény elmúlt évekbeli szereplése – amihez nem csak dicső múltja, de dicstelen jelene is éppoly szorosan hozzátartozik –,  a fundamentális változások, a piac hangulatának megváltozásán túl mégiscsak arra a következtetésre vezetheti a részvény szereplését behatóan figyelőket, hogy nincs mit tenni, a piac diktálja a feltételeket, a piacnak pedig mindig igaza van – még akkor is ha ez fáj.

Nem könnyű elismerni, pláne beismerni, hogy a piaci mozgások figyelése mellett szükségszerű és igen-igen hasznos ezen mozgások elfogadása is. Noha általános a letargia a részvény csúcspontjához viszonyított immáron 70%-ot elért esés nyomán, a letargia elsősorban a bennragadtak részéről nem vitatható önsajnálat kifejeződése, és semmiképp nem egy általános piaci vélemény. Lehet ugyan azt mondani, hogy a 70%-os esés után, a tegnapi, 750 Ft-os  záróárfolyammal számolva a részvény kivételesen olcsónak tekinthető – mértékadónak számító elemzőtől azonban kevéssé hallunk ilyen véleményt. Egy esztendővel ezelőtt, a 2650 Ft-os csúcsot megütve érdekes módon ellenkező volt a helyzet.  Lehetett mondani, hogy a részvény kivételesen drágának volt tekinthető, ám mértékadónak számító elemzőtől akkoriban ilyen véleményeket csak elvétve hallhattunk. 2000 Ft alatt pedig már végképp nem akadt olyan szakmai tekintély, aki ne olcsó bevásárlási lehetőségnek tartotta volna a részvény akkori árát. Ha voltak is olyanok, akik az éles trendváltást előre látták, mindenesetre sikerült elég halkan beszélniük ahhoz, hogy ne lehessen érteni, pontosan mit is akarnak mondani.

Így aztán a kecske is elpusztult és a káposzta is megrohadt. A nagy többség meg benne ül az ezeriksz forinton megvett részvényben, a jó kisebbség meg a kétezeriksz forintos részvényben, és még szerencse, hogy ezúttal nem a Synergonról esik szó, mert akkor háromezeriksz és négyezeriksz forintos részvényekről is kéne beszélni, és ki tudja, talán még vannak tizenkétezer forintos Graboplast tulajdonosok is – őket (és most elnézést kérek a konkrét személyektől) múzeumban kellene kiállítani.

Nem lehet cél azonban, hogy az elkövetett hibákat bárki fejére olvassuk, hiszen mindnyájan bénázunk egész életünkben. Egy kis bénázás itt, kettő ott, ez lételeme az élőlényeknek és az evolúció sem nélkülözheti, arra azonban vigyázzunk, hogy túl sokat ne hibázzunk, mert akkor kipusztulhatunk... Mindössze arról van szó, hogy nem jó ám a hibákat „nemhibának” beállítani, és mindent, mindenki mást okolni a bajért, holott a problémáért egyetlen felelős van, legalábbis a részvénypiacon: azok mi magunk vagyunk.

Így nem konkrétan a Matáv részvény hibája, hogy most 750 forint, mikor pedig lehetne 65 ezer négyzázhúsz forint is. Nehéz elképzelni a Matáv részvényről, hogy felkel 9-kor, megmosdik, fogat mos, majd ásít egy nagyot és ezt mondja: „Bemegyek a tőzsdére, és esek ma egy akkorát!...” Ilyet még senki nem hallott. És emelkedni sem tud. A Matáv részvény egymagában elüldögélne egy kényelmes fotelon a tőzsdeteremben, kávézna, keresztrejtvényt fejtene, és eszébe sem jutna, hogy emelkedjen akár csak 1 forintot is. A részvény önmagában nem mozog soha! A befektetők tologatják az árát, ez az, amit nem szabad elfelejteni!  Legyünk mérgesek az alapkezelőkre, ha esik a részvény! Ők valószínűleg úgyis csúnya rossz bácsik, az az egyetlen gondolatuk, hogy hogyan tudnak kibabrálni a tapasztalatlan kisbefektetőkkel, az ilyeneket már rég be kellett volna zárni, de legalább száz évre, hogy többet eszükbe ne jusson nekünk kárt okozni!

Ám az a baj, hogy akkor meg emelkedni sem fog a részvény, mert ha nincs aki vegyen, ugyan mitől menne fel? Pedig az emelkedést azt szeressük ám! Állítólag a bull piac még az orrodat is tisztíccsa! Legalábbis mondja, aki átélte, illetve mondta, mert már nem igen járunk egy metróvonalon. Matávja van, úgy tudom.

Na szóval: ha  a Kedves Olvasó is egyet értene azzal a javaslattal, hogy ha megoldható lenne, hogy ne essen a részvény, akkor cserébe nem kéri, hogy emelkedjen (jó üzlet?), tehát ha evvel a Kedves Olvasó egyetért...akkor kérem szépen nagyon ajánlatos bemenni a brókercéghez, kivenni a megmaradt kis pénzt, és végleg, de tényleg végleg hátat fordítani a tőzsdének. Ott a bankbetét, a peep-show, maradt  tehát lehetőség a pénz fialtatásához.

Meg kell érteni, hogy a piac az piac. Megy az árfolyam le, megy az árfolyam fel...nem biztos, hogy éppen a jó irányban vagyunk. A Tőzsdestratégiák (és persze sok más, hasonló kezdeményezésű weboldal Magyarországon) azt tűzte ki célul, hogy a befektetők alulképzettségén javítson. Nem elég jó üzletembernek lenni, kíváló tudósnak vagy válogatott tornásznak. A tőzsdén nem segít semmi, csak a speciálisan idevonatkozó tudás. És persze a tapasztalat, de a tapasztalat felfogható spontán kialakult, a cselekedeteinket, megérzéseinekt irányítani képes alaptudásnak, ami sok-sok hónap/év alatt alakul ki. A tapasztalattal szerzett tudás  tipikusan a „saját kárán tanul az ember” metodika érvényességét támasztja alá, és nagyon sokba kerül. Természetesen átvitt értelemben. De persze mindegy, mert a saját pénzüket szórjuk el így is. 

A legnagyobb baj pedig továbbra is az, hogy a tanulás, képzés igénye (ami lehet önképzés is, csak tudni kell, hogy miből és hogyan) nem feltétlenül merül fel a tőzsdét elkezdők részéről. Eszébe sem jut senkinek szétszerelni egy Audi A8-ast, ha valami nem működik benne (vagy az A8-asban ez eleve kizárt?), ha egyszer az illető nem végzett autószerelő,  mégis, minden előzetes kétség nélkül képes valaki betenni 10-20 millió forintot a tőszdére, úgy, hogy még arra is háromszor visszakérdez, hogy mi is a részvény neve.

Szóval így nem lehet. Nyilván, ez sarkított példa („törpe minoritás” á la Antall József), de a lényeget jól mutatja. A gyors és nagy nyereség csalóka ábrándja minden mást háttérbe szorít, és a legesleghátrébb pedig azt az egyszerű tételt, hogy a sikerért meg kell izzadni. Hát még a kudarcért!

Valamelyik nagy guru mondta, hogy a tőzsdén a nyereség a sok-sok nehéz hónap fájdalomdíja csupán, és hogy mindig ez jön a végén, előbb a neheze. De legalább meg tudjuk majd becsülni. Hát..ha most visszamenne a Matáv 3000-re sokan mondanák, hogy kézzelfoghatóan érzik a nyereség nagyságát. Örülnénk is neki, tanulnánk is sokat – de nem ez a realitás, sajnos... A tanulás, úgy tűnik, most együtt jár jókora tandíj befizetésével, és még csak az sem bizonyos, hogy a levont tanulság a helyes tanulság.

Mindenesetre mi itt vagyunk, amit lehet, azt megteszünk. Közbe mi is bukunk nagyokat, nyerünk kicsiket...ez persze csak vicc volt...mi csak nyerünk!...Ez perzse még nagyobb vicc: az az igazság, hogy mindennap megizzadunk!...

De azt érezzük, hogy mindig egy picit előrébb vagyunk.

Az írás következő részében áttesszük székhelyünket a Wall Street-re, és megnézzük, hogy az amerikai befektetők mit éltek át az elmúlt években. Egyszer a fellegekben jártak, egyszer a pokolban, vagy fordítva...vagy ordítva.

(Folytatása következik!)

Melior

2001.08.08

Főoldal    Startvonal

 

  websas.hu

 E-mail                      Egyedi szoftverfejlesztés    

(c) Intro 98 Bt., 2009. Minden jog fenntartva