Főoldal    Startvonal

Lekereskedhetetlenségeskedéseitekért

Kb. annyira könnyű most a magyar tőzsdén kereskedni, eltalálni a helyes irányt,  mint kiolvasni az írás címét. Pedig egy értelmes magyar szót olvashatunk, ahogyan van mód "értelmesen" kereskedni is a piacon ilyen vérzivataros időkben is. Egyébként a helyzet egyáltalán nem különleges: az emelkedő tendencia fordítottját látjuk most, szinte 100%-osan. Ígyhát pontosan az ellenkezőjét kell csinálni annak, amit az elmúlt évek megállíthatatlan emelkedésében kellett tenni. Alapállapotban az se volt könnyű, de a látszattal ellentétben, ez sem nehezebb. A helyzet nem lekereskedhetetlen, csak gyorsabb lefolyású.

És hát persze azért azt is ki kell mondani, hogy a mostani jelentős korrekciót várni lehetett. A  részvényárak megnégyszereződtek: MOL 6000-ről 26 000-ig, OTP 2000-ről 8000-ig, Richter 15000-ről 50 000-ig, Egis 8000-ről 34 000-ig emelkedett! Ezek hatalmas hozamok 2-3 év alatt, és most a legnagyobb részvényeket néztük csak meg, szót sem ejtve például az értékét mintegy megnyolcszorozó Fotexről... Ha fáj is az esés, váratlannak nem lehet nevezni. Természetesen mindenkit igyekszik megtréfálni a tőzsde, amikor lefele várjuk, felfele megy; amikor elhisszük, hogy nincs lefele út, akkor pedig kiderül, hogy nagyon is van.

Nézzük meg nagyon egyszerűen, hogy az emelkedő fázis hogyan épül fel.

Az emelkedés egy pontján a részvény átlépi az a 200, az 50 és leghamarabb a 20 napos mozgóátlag értékét. Grafikonra helyezve a mozgóátlagokat, emelkedő trendben az a jellemző, hogy a vezető részvények legalább 70%-a emelkedő trendben van, a 200, 20 és 50 napos mozgóátlag felett kereskednek velük hosszú hónapokig, akár évekig. Nyilván ekkor a tőzsdeindex is jelentős emelkedést tud mutatni (hasonló grafikonjellemzők mellett). Az emelkedő trend előbb-utóbb az átlagos befektető előtt is nyilvánvalóan látszik, ekkor már jellemzően 30-50%-ot emelkedett a részvény abból a bázisból, amiben az emelkedő trend előtt volt. Az OTP például több mint 1 éven keresztül 2000 és 2500 közötti bázisban mozgott a nagy kitörés előtt 2002 tavaszától 2003 augusztusáig, és onnan kezdte meg hihetetlen felfutását. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy kitört a részvény, már jóval 3000 felett, inkább 4000 forint környékén volt. Aki hónapokkal előtte még 2500-ért látta, tulajdonképpen joggal mondhatta, hogy itt már drága, mert a 2500-as árhoz képest már túl nagy volt az emelkedés, mégis, ekkor kezdődőtt az igazi bull.

Az igazi bull pedig pontosan abból áll, ami utána jött: a részvény a teljes 2004-es évben az 50-es mozgóátlag felett mozgott, sőt, markánsan először 2005 közepén ment csak alá. Ez a bull piac egyik legfontosabb jellemzőe: mindig-mindig fel! Ekkor a befektetőnek sem kell mást tennie, minthogy minden esésbe bele lehet venni. Sokan sokszor hiszik azt, hogy az emelkedés már véget ért, ezért shortokat nyitnak, az éppen kezdő tőzsdés pedig ámulva olvasgatja a "nagyokosok" beírásait a különböző fórumokban, mert ők a legkisebb rezgésre beshortolnak, a kezdő pedig vesz - és nyer! És csodálkozik, hogyan nem tudják ezek a dörzsölt rókák, hogy venni kell? Esik? Venni kell! Emelkedik? Venni kell! És igaza van: tényleg venni kell! Látva a sikereket, a kezdő konstatálja, hogy ő a profiknál is okosabb, és még nyer is: ez az, megtalálta, neki igenis való a tőzsdézés: "Huhú mekkorákat fogok kaszálni itt, nulla munkával!" - gondolja magában. Nagy hiba ez az elgondolás, mert sajnos még csak a piac egyik oldalát ismeri, az emelkedő oldalát. Abban szépen tud nyerni, de mégcsak nem is tudja, hogy a tőzsde kétarcú: van eső oldala is, és az is tud kegyetlen lenni - és azt egyáltalán nem ismeri. Valljuk be, éveken át nagyszerűen lehet nyerni a tőzsdén abszolút tudatlanként is, de előbb-utóbb úgyis jön a feketeleves. A profik ezt folyamatosan hangoztatják, hiszen ők már ismerik a piac másik oldalát is, de a kezdők ezt félmosollyal elintézik: mi az a 30-40-50%, amit ő tud csinálni, "hát én Fotex-szel 2 hét alatt csinálok annyit". Persze, de ez csak véletlen szerencse. Hihetetlen, de igaz: a bull piac átveri az embereket, azt hiszik, hogy tudnak tőzsdézni. Pedig sajnos nem, ameddig meg nem tanulunk legalább túlélni a zuhanó piacon is, addig az elért nyereség csak a szerencse dolga. Merthogy a profi tréder legfontosabb tulajdonsága, hogy eső piacon nem bukik, ellenkezőleg, akkor is nyer!

A bull piacon tehát venni kell, longra kell játszani minden idősíkon: hosszútávú pozícióval, egy-két hetes pozícióval, 1-2 napos pozícióval és napon belüli tranzakcióknál is. A felvett pozíciók legnagyobb részben long pozíciók kell, hogy legyenek, semmiképp nem szabad erőltetni a shortot, inkább hagyni esni a részvényt, és ha megáll az esés, akkor belevenni.

Hogyan történik azonban az átmenet? Hogyan lehet felismerni azt, hogy vége a bulinak, a piac megfordul? Ez a profik esetében a legfontosabb kérdés! Kezdőknél alapvető probléma, hogy nem tudják, hogy létezik eső piac, ezért ők nem képesek felismerni ennek bekövetkeztét. Emiatt rengeteget buknak, ha esés van, mert ugyanúgy folyamatosan vesznek, vagy eleve ki se szállnak a pozíciókból. Csodálkoznak, hogy egyre csak esik a piac, és kétségbeesetten próbálnak venni, majd a legmélyebb ponton mindent eladnak, sőt, shortot is nyitnak, mert időközben a profiktól megtudják, hogy azt hogyan kell csinálni. De ekkor a piac már lokális alján van, és gyorsan fordul, és a kezdő próbálkozó a shorton is hatalmasat bukik. Ekkorra kezd derengeni, hogy a tőzsde nem is olyan egyszerű...Az első jelre minden pénzzel visszaszáll vételbe, mert azt látja, hogy gyors emelkedés van, de a piac megint megfordul, jön az újabb bukás... a kezdő ekkor vagy végleg elhagyja a tőzsdét, vagy mindent 0-ról újrakezd. Hosszú, keserves időszak kezdődik.

A profinak sem könnyű azonban az átmeneti pont megtalálása. Nem is sikerül nagyrészt, sok kisebb veszteség van a piac tetején, amikor minden a short mellett szól, de a piac még fölfele megy, vagy az esésekből remekül visszapattan. Ilyenkor támpont lehet, hogy a vezető részvények még mindig a mozgóátlagok felett vannak, meg-meginognak, de még van bennük erő. Ilyenkor már a magas árak miatt a tréder nem nagyaon hajlik a vételre, ezért előbb-utóbb a shortnál köt ki. Nekem az a tanácsom, hogy amíg a vezető részvények 50-es mozgóátlag felett vannak, addig egyedi részvényben továbbra is vétel a javasolt, de már csak beesésekkor 4-5-6%-kal a piaci ár alatt. A 2006-os esztendőben az OTP például már tipikusan ilyen stádiumban van. Meg lehet nézni a grafikont, sok már a visszaesés, de még mindig a vételi pozíciók lehetnek a nyerők, ha kellően alacsonyan nyitjuk őket. Ugyanez vonatkozik egyébként a határidőre is, ott is a vételi pozíciókkal szépen lehetett keresni.

Na, de akkor mikor jön el a short ideje? Mikor fordul végleg a piac? Első és legfontosabb: nagysokára, nagynehezen. Sok visszapattanás után. Technikai elemzők számtalan kritériumot tudnak mondani, de valójában bőven elég, ha azt látjuk, hogy a mozgóátlagok alá kerül a részvény, és alatta is tovább esik. Ekkor egyrészt a long pozíciókat zárni kell, másrészt el kell kezdeni átállítani az agyat arra, hogy jöhet hosszabb lejtmenet. És itt a lényeg, amiért az egész írás megszületett: lekereskedhető a szituáció, ha 180°-kal megfordítjuk eddigi stratégiánkat. Ez pedig nem az, hogy a nagy eső után ismét aláállunk és veszünk, mert ebből kezdődnek a bukók. Éppen elenkezőleg, azt kell tenni, amit felfele piacon is csináltunk, csak ellenkező előjellel. (Hosszútávú befektetőnek például a brókere ne ajánlja, hogy vegyen még rá, hanem óvja meg a további veszteségektől, és lódítsa ki a tőzsdéről. Lehet vásárolni 3 hónap múlva is, ez lenne a felelősségteljes magatartás.) Nos, amit tenni kell, az az ellenkezője a bull piacinak, azaz adni-adni-adni! Nyilván először óvatosabban, azután egyre nyíltabban. Mivel a piac volatilitása megnő, gyors rángások jellemzik, ezért okos taktika lehet az emelkedésekbe beleadni, nem pedig belevenni. (Illetve nagyon erős túladottság esetén gyors long játszmák megjátszása az aljáról. De ha ez kimarad, az sem baj, pusztán shortból is meg lehet, és kell tudni élni ilyenkor.)

A piaci viselkedés éppen az ellenkezője a bull piacinak. Most lefele mennek az árak, akár hihetetlen mértékben is, mert eladnak. És mert eladnak, nekünk sincs egyelőre okunk venni, mert ez pontosan olyan ésszerű, mint az emelkedő piacon shortolni. Az is veszteséget okoz, ez is. Nem könnyű persze a nagy esések közben-után ne vételre elcsábulni - de hát egyetlen döntőbíró a sikeres trédek  aránya. Ha a vétel bukó, akkor a piac még nem fordult. Ekkor vagy maradjunk az oldalvonalon, vagy shortoljunk. Ki tudja, lehet, hogy hosszú-hosszú hónapokig azt kell tennünk. Ha viszont a részvények ismét a mozgóátlagok fölé tudnak menni, és emelkednek, illetve stabilizálódnak azok felett, akkor lehet elkezdeni venni, függetlenül attól, hogy az aljától már milyen sokat ment. Addig azonban a lefele játék lehet sikeres, kivárva a jó beszállási pontokat egy-egy meghúzás után. Nyilvánvalóan itt is lehet hibázni shorttal is, ha esetleg rosszkor lépünk be, de ez is éppen olyan, mint nagy emelkedés esetén a long beszálló. Figyelni mindig kell.

Mert nem az alja számít, hanem a helyes irány!

Jó kereskedést!

 

 

Canslim

2006.06.15.

 

Főoldal    Startvonal

 

  websas.hu

 E-mail                      Egyedi szoftverfejlesztés    

(c) Intro 98 Bt., 2009. Minden jog fenntartva