Főoldal

Kezdőknek: Tőzsdei bevezető (3. rész)

Néhány alapgondolat és alapfogalom a szereplőkről és a színhelyekről. 

Szereplők és színhely

Kezdjük tehát az alapokkal. Egyik oldalon foglalnak helyet a vevők, a másikon az eladók. Amit adnak és vesznek, az a pénz.

Az eladók eladják tulajdoni részüket és készpénzt kapnak cserébe. A vevők tulajdoni részt vásárolnak és pénzt adnak érte. Ezen ügyletek lebonyolításának érdekében jött létre a pénzügyi piac eredetileg. Ezek a tulajdoni részek sokfélék lehetnek: részvények, kötvények, befektetési jegyek, állampapírok és más pénzügyi eszközök.

A részvények esetében a képlet egyértelmű: a vevő az adott vállalat bizonyos mértékű tulajdonhányadát szerzi meg, az eladó – aki rendelkezik ezen tulajdonnal – pedig ezt adja el. A kötvény esetében a helyzet némiképp más. Itt a két fél a kibocsátó és a tulajdonos, vagy az adós és a hitelező. Lényegében szimpla hitelezésről van szó, amikor a hitelező kötvényt vásárol, akkor a kibocsátónak pénzt kölcsönöz. Pénzt ad, ezért a kibocsátó (aki ettől a pillanattól kezdve adós lett) a kapott pénzt előre meghatározott időben, előre meghatározott feltételek mellett fizeti vissza. A visszafizetett pénzt a kölcsönadott pénz kamattal növelt értéke. Ilyenformán tehát mind a részvény, mind a kötvény vásárlása avval a várakozással (reménnyel) történik, hogy a befektetett pénznél többet kapunk vissza.

Megvan tehát a vevő és az eladó, de a két fél üzletkötéshéz elengedhetetlen a közvetítő szerepe.

A pénzügyi piacok szereplőit négy nagy csoportba oszthatjuk:

Felhasználók, szolgáltatók, kiegészítő szolgáltatásokat nyújtók és szabályozást biztosítók.

A felhasználók a tulajdonképpeni vevők és eladók. Lehetnek kormányszervek, vállalatok, nyugdíjalapok, biztosítótársaságok, és  természetesen kisbefektetők – az ismert játékosok, akik részvényekkel, kötvényekkel, opciókkal és más effélékkel kereskednek.

A szolgáltatók a bankok. Amit ők kínálnak, azok az úgynevezett „csomagolt” pénzügyi termékek. Ezek lehetnek hitelek, biztosítások, származákos termékek, befektetési jegyek és sok minden más.

A felhasználók és a szolgáltatók között találhatók a kiegészítő szolgáltatásokat nyújtók: maguk a tőzsdék, brókerházak, elszámolóházak. Ezen csoportok közötti kapcsolatok szabályozását szolgálják a piaci szabályozók: a törvények, szabályrendszerek, irányító testületek.

Sikerült tehát felépíteni a kapcsolatot a vevők és az eladók között a szolgáltatók és kiegészítő szolgáltatást nyújtók segítségével. A helyszín pedig a pénzügyi piac.

A piac működésének megértéséhez tisztázni kell a különbséget az elsődleges és másodlagos piac fogalma között. Az elsődleges piac olymódon hozza össze a vevőt és az eladót, hogy lehetőséget biztosít az adott tulajdont birtokló eladónak arra, hogy pontosan megmondja, hogy tulajdonhányadát milyen feltételek mellett (pl. milyen ár) kívánja értékesíteni. Ebben az értelemben az eladót kibocsátónak nevezzük, a tulajdonhányadért cserébe kért pénzt pedig kibocsátási árnak.

Részvények esetében ez megvalósulhat új részvények kibocsátásával, tőzsdei kibocsátással. A lényeg, hogy a kibocsátó a meghatározott kibocsátási áron értékesíti a felkínált teljes részvénymennyiséget. A kibocsátó a befolyt készpénzzel azután tetszése szerint rendelkezhet.

Amikor azonban a kibocsátás megtörtént, a további fejlemények már a másodlagos piacon történnek. Ez azt jelenti, hogy ettől kezdve a vevők és eladók által elért árat a kereslet és kínálat alakítja, ami pedig minden pillanatban változhat.

A másodlagos piac a helyszíne a kibocsátott összes pénzügyi eszköz kereskedésének. Tehát a részvények és kötvények kibocsátása az elsődleges piacon megtörtént egy előre ismert áron, a kereskedésük viszont már a másodlagos piacon zajlik azután. Ott adhatók/vehetők a piaci folyamatok által meghatározott változó árfolyamokon.

Az ilyen másodlagos piacok a nagy tőzsdék is, mint például a New York Stock Exchange. Rendelkezik egy kereskedési parkettel is, ahol a brókerek a vevők és eladók ajánlatai alapján üzleteket kötnek. A piacok nagyrésze azonban manapság már szemmel nem látható. Telefonon, de leginkább számítógépen keresztül jönnek létre az üzleteket. Ha a szabályrendszer és felügyelet a tőzsde irányítása alatt áll, akkor ez maga a hivatalos tőzsde, függetlenül attól, hogy már nem egy konkrét fizikailag behatárolható helyen születik az üzlet. Ha a felügyeletet nem látja el a tőzsde, akkor beszélhetünk szabadpiacról, tőzsdén kívüli piacról (OTC- over the counter, „pulton túl” (a nyúlon túl? - a szerk.) . A normál- és a szabadpiac az elmúlt évtizedekben nagyon élesen elkülönült egymástól, de a komputerek térhódításának következményeképpen egyre jobban elhomályosódik a határvonal.

-TS-

 2001.03.07.

Főoldal

 

  websas.hu

 E-mail                      Egyedi szoftverfejlesztés    

(c) Intro 98 Bt., 2009. Minden jog fenntartva