Főoldal     Startvonal

A hatékony piac elmélete

Mennyire jósolható meg előre a részvényárak mozgása? Komoly tudósók is kutatták ezt a kérdést, és a hatékony piac elméletében többük arra a következtetésre jutott, hogy semennyire.

A hatékony piac elmélete szerint a mindenkori részvényárak tartalmazzák az összes rendelkezésre álló, valamennyire is jelentős nyilvános információt. Az új információk megjelenésével egyidejűleg az árfolyamok is változnak, az ebből levezethető logikus következtetés pedig az, hogy ez esetben egyetlen befektetőnek sem lehet előnye a többiekkel szemben. Az elmélet szerint ugyanis a felcsillanó lehetőségek még azelőtt árazódnak be a részvénybe, hogy azt ki lehetne használni. Ebből viszont az következik, hogy ha egy adott részvény árfolyama tükrözi az összes rendelkezésre álló információt, akkor a jövőbeli ármozgások teljességgel megjósolhatatlanok, előre nem láthatók. Hogy miért? Azért, mert a piac az információ felszínre kerülésével egyidőben azokat minden hatásukkal együtt az árakban már szerepelteti, ezért nincs olyan fogodzó, ami a jövőbeni ármozgások irányára utalhatna. Amennyiben tehát a piac hatékony működését elfogadjuk, akkor szembesülni kell avval, hogy a napi árváltozások előre nem megjósolhatók, sokkal inkább véletlenszerűnek tekinthetők.

A hatékony piac elméletének modellje az 1960-as években jelent meg először, és széleskörű elterjedéséért sokat tett Burton Malkiel, aki méltán híres könyvében, a Bolyongás a Wall Street-en címűben részletesen ír róla.

Ezek az írások azt sugallják, hogy a tőzsdézés nem tapasztalat, jártasság és felkészültség kérdése, hanem csak és kizárólag a szerencséjé. Azok a kutatók és szakértők, aki szerint a piac így viselkedik, úgy vélik, hogy a portfóliókezelők, használjanak bármilyen jónak tűnő stratégiát is, hosszú távon nem tudnak a piaci átlag fölötti eredményt elérni. Mi több, véleményük szerint semmivel nem nagyobb a több százezer dollárt kereső menedzserek által összeállított portfólió eredményességi esélye annál, mintha a portfólióban szereplő részvényeket véletlenszerűen választottuk volna ki. Ennek ellentmondani látszik az elmúlt évek technológiai boomja alatt nagyon jól szereplő technológia portfóliók eredménye. Valójában azonban éppenhogy megerősíti az elméletet. Mindössze az történt, hogy a nagyobb kockázatért cserébe nagyobb nyereséget lehetett elérni. Ez történt ezeknél a kimagaslóan teljesítő technológiai portfólióknál az elmúlt néhány évben. De az évi sok száz százalékos teljesítmény után valahogyan a besszben mindegyik technológiai portfólió a piaccal együtt zuhant 50-60, sőt 70-80%-ot is! Pedig most is voltak olyan technológiai papírok, amik nem estek sokat, sőt számtalan emelkedő volt. Az mégsem lehet véletlen, hogy a tech portfóliók a Nasdaqqal megegyező mértékben estek vagy akár még nagyobb mértékben.

Felmerül a kérdés, hogy a szuper portfóliókezelők vajon miért éppen azokat a részvényeket tartották, amik folyamatosan estek? A kutatók szerint a hatékony piac elmélete erre kitűnő választ ad. Furcsa, hogy a fundamentális és technikai elemzésben nagyágyú menedzserek miért tartanak olyan részvényeket hónapokon át, amik mind fundamentálisan mind technikai mutatóik szerint nem volna szabad tartani. Jó példa erre az eToys részvény esete, ami egy internetes játékkereskedő cég volt. Idén tavasszal bezártak, a cég tönkrement. Az események nem egyik napról a másikra jutottak idáig, a részvény árfolyama két év alatt fogyott el – szó szerint – (1999 márciusában 80 dollár feletti áráról 2001 márciusára 9 centig csökkent az árfolyama, ez 99,9%-os (!) csökkenés.) Mégis, a Goldman Sach busásan megfizetett elemzőcsapatának erejéből nem tellett többre minthogy a 75 dolláron megállapított market outperform (piacot túlteljesítő) ajánlását (’99. szeptember), a 2001-es tönkremenetelig két ízben rontsa, és végül 2000 novemberében a 30 centen forgó részvényt sikeresen market perform-ra (piaccal megegyezően teljesítő) módosítsa. Ez egyszerűen nevetséges, aki az elemzőkre hallgatott, az az eToysba fektetett minden pénzét elvesztette! Gratulálhatunk érte a gondos elemzői munkához! Ezek az elemzők elutasítják a hatékony piac elméletét, hiszen akkor az ő jelentőségük is megkérdőjeleződik. Az előbb említett példa mindenféle piaci elmélet lefektetése nélkül önmagában kérdőjelezi meg munkájuk értelmét, mégis jól keresnek a Wall Streeten. Persze bizonyos, hogy mindegyikük önmagában óriási kvalitás, csak valahogy az eredmény nem köszön vissza. Akárcsak a magyar fociban...

Visszatérve: a hatékony piac elméletét vizsgáló kutatók szerint tehát a pénzügyi piacok hatékonyan működnek, a részvényárak a befektetői közösség együttes „tudásának” hatására alakulnak. Az elmélet szerint a hatékony piacnak három típusa van. A „gyenge” típus szerint a korábbi piaci mozgások technikai elemzése nem alkalmas az elkövetkező mozgások megjósolására, mert azok az információk, amelyekre az elemzés épülhetne, már beépültek az éppen érvényes árfolyamokba.  A „félerős” változat szerint a részvényárak tartalmazzák az összes, adott pillanatban elérhető nyilvános információt. Az „erős” változat pedig azt mondja ki, hogy a részvényárak az összes információt tartalmazzák, nem csak a nyilvánosan elérhetőt. Ezek alapján azonban a levonható következtetés az, hogy a „gyenge” forma a technikai elemzés szerepét kérdőjelezi meg, a „félerős” forma szerint a fundamentális elemzésnek nincs szerepe, az „erős” típus pedig bármilyen elemzési módszert teljesen haszontalannak tart a jövőbeni árfolyam megjósolását illetően.

Az elmélet legtrükkösebb része egyébként éppen az, hogy függetlenül attól, hogy tényleg így van-e, a befektetők nem hisznek benne. Ha ugyanis minden befektető elfogadná a hatékony piac elméletének igazságát, akkor egyúttal el kellene azt is fogadniuk, hogy profitszerzési erőfeszítéseik teljesen hiábavalóak, a nyereség és veszteség teljesen véletlenszerűen fogja váltogatni egymást. Akkor viszont teljesen értelmetlen lenne a stratégiák és a különböző módszerek alkalmazása, mert mérhető különbséget nem jelentene. A fantasztikus paradoxon az, hogy ahhoz, hogy a hatékony piac működése lehetséges legyen, alapvető szükségszerűség, hogy a piaci résztvevők azt higgyék, hogy a piac nem hatékony, és úgy cselekedjenek, mintha valóban módjuk lenne túlteljesíteni a többi résztvevőt – ahogyan azt tesszük nap mint nap a piacon... Ez az elmélet legérdekesebb része, és nagyon is elgondolkoztató. A hatékony piac tehát olyan befektetők összesége lenne, akik egyáltalán nem hisznek a hatékony piacban? A résztvevők hozzá mindenesetre megvannak, ez aligha vitatható. 

Összegzésként:

A hatékony piac elmélete nem azt mondja ki, hogy az árfolyamok teljesen találomra, ötletszerűen alakulnak, és semmi közük a fundamentális információk változásaihoz. Mindössze azt mondja ki, hogy a piac olyannyira hatékony – az árfolyamok olyan gyorsan igazodnak az új értesülésekhez –, hogy egyszerűen nem lehet olyan gyorsan adni-venni, hogy konzisztensen nyerni tudjunk. Így viszont a különböző árelőrejelző módszerek teljesen haszontalanok.

Hogy mi az igazság? Valóban hatékony-e a piac? Talán nem feltétlenül ez a kérdés. Ha a bankszámlánk hízik a tőzsdézés nyomán, akkor mindegy is, hogy azt milyen módon érjük el. Ha pedig csökken, akkor szintén nem valószínű, hogy azt a piac ilyen-olyan tulajdonságára lenne érdemes fogni. Mert azt a legkönyebb.

Mivel ez egy érdekes téma, szeretnénk, ha mások is kifejtenék véleményüket. A témával kapcsolatos esetleges komolyabb hozzászólásokat, jegyzeteket az e-mail címünkre várjuk, és közzétesszük az oldalon! 

 

Melior

2001.05.11

Főoldal     Startvonal

 

  websas.hu

 E-mail                      Egyedi szoftverfejlesztés    

(c) Intro 98 Bt., 2009. Minden jog fenntartva