Főoldal

A pánik ereje

Visszatekintése a történelembe, 1901-ből, a Wall Street hőskorából egy rendkívül érdekes eset: az 1901-es tőzsdei pánik története.

Érdekes néha visszatekinteni a hőskorba. A messzeség fátyla mögött ott a színtiszta vadkapitalizmus, a vadnyugati filmekben megcsodált erő és harc, és az a nosztalgikus érzés, hogy ha én lennék a cowboy helyében, én is könnyűszerrel elbánnék az ellenséges bandával, egyedül, csak a két kezemmel és persze a míves puskámmal és gyorsan tüzelő hatlövetűmmel.

De így lenne-e? Ha jobban belegondolok, ma már nem érzem azt, hogy a tíz helyről egyszerre érkező lövések tüzében képes lennék egyedül úgy visszalőni, hogy minden ellenséget harcképtelenné tegyek, miközben össze-vissza futkározok a tett színhelyén, mert a filmen az látványosabb. Ha igazán belegondolok, ma már nem érzem, hogy hős lehettem volna a vadnyugaton. Pedig a sikerhez akkor ez sokkal jobban kellett mint ma. Nyilván nem az előbb említett extrém esetek lennének az értékmérők, vehetjük példának akár az akkori tőzsdét is.

A századelő Wall Street-je sokkal inkább hasonlított egy zugkaszinóhoz, mint egy mai értelemben vett tőzsdéhez. Igaz ugyan, hogy ugyanúgy vállalatok részesedését adták-vehették a befektetők mint manapság, de a tőzsde és a brókercégek szabályrendszere nagyon kezdetleges volt, az azt kijátszani igyekvők gátlástalansága pedig nem ismert határokat. Abban az időben a tőzsdézés valóban elsősorban volt vad spekuláció és csak legvégül befektetés. Nagyon dörzsöltnek kellett lenni a talpon maradáshoz – és ez persze sokaknak nem is sikerült. Erről az időszakról fest nagyon látványos, hangulatos képet az Egy spekuláns feljegyzései című könyv, amit mindenkinek ajánlok.

Ilyen környezetben természetesen sűrűbben alakulnak úgy az események, hogy a befektetőknek szembesülniük kell avval, hogy vad spekulálgatásuk végeredményeként minden pénzük elúszott. Történt egy ilyen piaci pánik 1901-ben is, amikor egy részvény ára néhány nap alatt  csillagászati magasságokba emelkedett, míg a többi részvény zuhant mint a kő. Ezt az esetet nézzük meg részletesebben.

A Northern Pacific vasúttársaságban akart többségi tulajdont szerezni egyszerre három üzletember is: James Hill, J. P. Morgan és E. H. Harriman. A kilencszázas évek elején a többségi tulajdonszerzés módja a titkos, trükkös vásárlások voltak (ismerős?), mindaddíg, amíg a kívánt részvénymennyiség össze nem gyűlt. A vállalat valódi birtoklásához 51%-nyi részvényhányad kellett. Noha manapság is történnek ügyes felvásárlások,  akkoriban nem volt olyan szabály, hogy pl. 5%-os részesedés felett bejelentési kötelezettség volt. Ígyhát nem volt semmilyen akadálya, hogy bárki akár egymaga felvásárolja a részvényeket. 1901 áprilisában közel 25%-kal emelkedett a Northern Pacific ára. Mivel azonban ekkor a piac egésze is emelkedő fázisban volt, a vasútrészvény mentetelése nem tűnt ki a piac többi résztvevője közül. A spekulánsok nagyrésze úgy látta, a gyors emelkedést minden bizonnyal korrekció követ majd, ezért ezeken a szinteken elkezdték a részvényt shortolni, azaz eladtak, abban bízva, hogy később alacsonyabb áron visszavásárolhatják a részvényeket. Az eladási ár és a visszavásárlási ár közötti különbség pedig az ő nyereségük, de csak akkor, ha a részvényt alacsonyabb áron tudják visszavenni. Emelkedés esetén veszteségük keletkezik. Magyarországon hivatalosan még ma sem lehet magát a részvényt shortolni, csak részvényhatáridőt, illetve részvényt akkor, ha napon belül le is zárjuk a tranzakciót.

Mind a már shortoló spekulánsok, mind a nagyközönség meglepetten látta 1901. május 7-én, hogy a Northern Pacific 117-ről egészen 143 dollárig emelkedik, ami azért is meglepő volt, mert már előző nap is komoly emelkedést mutatott. Ekkor kezdett el terjedni a piacon a hír, hogy Harriman van a vásárlások mögött, mivel meg akarja szerezni a többségi tulajdont. Hill és Morgan nem számított arra, hogy Harriman lépett akcióba, ezért ők sem habozhattak tovább, gyorsan és agresszívan beléptek a vevői oldalon, annyi részvényt akartak venni, amennyit csak lehetett.

Normál esetben ez a folyamat, amellett, hogy okoz ugyan némi meglepetést a gyors emelkedés miatt, nem jelent egyedi esetet, felvásárlások mindig is voltak. De az ár emelkedésével a shortosok száma is nőtt, és avval, hogy a három üzletember egymást próbálta túllicitálni a vásárlásokkal, a shortosok hirtelen nagyon nehéz helyzetbe kerültek.

Ugyanis a short lényege pont az, hogy a részvényt úgy adta el, hogy avval nem is rendelkezett. Abban reménykedett, hogy olcsóbban vissza tudja majd venni valakitől a piacon, és a két ár közötti különbség lesz a nyeresége. A pozíciók lezárásához tehát venni kellett, ami viszont az árat tovább  emelte. Ígyhát a shortosoknak egy rémálom lehetett a május 8-ai nap, mert a részvény ekkor már 180 dollárra emelkedett.

1901. május 9-én aztán elszabadult a pokol! A short pozíciókat valahogyan le kellett zárni, ehhez részvényt kellett venni. A három üzletember egymás közti harca miatt nekik is részvényeket kellett venniük. És itt már a nagyközönség is belépett szintén a vevői oldalon: ezen a napon mindenki csak venni akart! Néhány óra leforgása alatt a Northern Pacific részvény árfolyamát 1000 dollárig tornászták fel!  

Azonban a történet itt korántsem ér véget. A Northern Pacific emelkedése ugyanis az egész piacot érintette, méghozzá rendkívül kedvezőtlenül. Mivel a részvény 1000 dollár körül forgott, a kétségbeesett shortzáróknak minden más részvényüket el kellett adniuk, hogy meg tudják venni a vasútrészvényt. Ettől viszont a többi részvény  esésbe fordult. A többi részvényüket bármilyen alacsony áron el kellett adni, hogy 1000 környékén venni tudjanak. Hihetetlen szituáció!

Akik a Northern Pacific-et shortolták mindenüket elvesztették, ha nem még annál is többet. A részvény megtízszereződése azt jelentette, hogy aki 100 dollárról shortolt és csak 1000 dolláron tudta visszavenni, az, ha csak 100 részvénye volt is, akkor is 100 ezer dollárt vesztett! Az eredeti befektetése 10 ezer dollár volt, de ennek tízszeresét vesztette el! Hát ezért kellett minden más részvényüket eladniuk, hogy valamiből fedezni tudják a veszteséget.

Hihetetlen történet? A tőzsde maga ilyen. És bár valószínűleg az ehhez hasonló esetek a jövőben csak nagyon-nagyon ritkán valószínűek, azért nem árt, ha tudjuk, hogy pánikban minden megtörténhet!  

Melior

2001.04.13

Főoldal

 

 

  websas.hu

 E-mail                      Egyedi szoftverfejlesztés    

(c) Intro 98 Bt., 2009. Minden jog fenntartva