Főoldal

Canslim stratégiája a gyakorlatban (3. rész)

Canslim lépésről lépésre mutatja be az általa kidolgozott stratégiát élesben, hogy hogyan tudjuk menedzselni megvett részvényünket, hogy a lehető legoptimálisabban alakuljon nyereség-veszteség mutatónk.

Kapcsolódó: Canslim stratégiája a gyakorlatban (2. rész)

Az elmúlt időszak a Zalakerámia szemszögéből igencsak mozgalmas volt. A negyedéves eredmény rossz lett – ennek eredménye egy kiadós zuhanás lett. Megmondom őszintén, hogy amikor elkezdtem felépíteni a pozíciót, mégcsak nem is gondoltam a negyedéves eredmény kijöttére. Ez hiba volt, mert a kijövő eredmények mindig kockázatot jelentenek, ezért a hibámért fizetnem kellett – máskor körültekintőbb leszek.

Mi történt tehát? A jelentés megjelenésének napján a papír rögtön –5-6%-ban kezdett, jóval mind a két stop-loss értékem alatt. Szép napkezdet, örülhettem neki...

Viszont valamit tenni kellett. A stratégiám jól felépített stop-loss szintjeit az élet ezek szerint kiröhögte, jól kitaláltam, hogy maximum mennyit bukhatok, és a nyitás után 5 perccel már legalább háromszor akkora bukóban ültem. Olyan volt, mintha egy jó vaskos Nortel pozícióm lett volna egy –30%-os "verőfényes" reggelen...na, azért ennél jobb volt a helyzet. Első gondolatom az volt, hogy az új cikk címe Canslim bukásai a gyakorlatban lesz, és akkor arra gondoltam, hogy tessék, itt a lehetőség, a nyilvánosság előtt kell bizonyítani, hogy mit lehet tenni olyan esetben, amikor előre nem megjósolható esemény törtténik. Márpedig a tőzsde leggyakrabban ilyen.

Hát akkor nézzük, hogy mit tudtam csinálni. Emlékeztetőül annyit, hogy 225 darab részvényem volt 2720-as átlagáron. Stop-loss szintjeim 2645 és 2585 Ft volt. Ehhez képest nyitás után a legjobb vevő 2470-en állt. Szép.


Zalakerámia 2001. február grafikon

Amit rögtön felmértem, hogy a rossz nyitás nyilvánvalóan az eredmény miatti reakció. Az esés mértékét viszont túl nagynak éreztem. Egyébként mindegy mekkora lett volna, azt mondtam magamnak: „Ha a kezdeti esés pánikeladások következménye, akkor az ár lesz még magasabb is. Tehát várni kell.” Olyan hatásos lehettem, hogy sikerült meggyőznöm magam. Elhatároztam, hogy az első fél óra legalacsonyabb árát tekintem mérvadónak. Ha az alá beesik napközben a papír, akkor a nyitás nem volt pánikeladás, hanem igenis intézményi kiszórás, és akkor nem szabad tovább reménykedni, a veszteséget realizálni kell. Veszteséget realizálni nem egy jó érzés, de reménykedni a nem létezőben: az az igazi pénztemető.

Az első fél óra minimumára 2500 Ft volt, és kiderült, amit azért sejteni lehetett, hogy a nap eleji bedöngölés pánikeladások következménye volt, nem pedig intézményi szórás. Szóval valamelyest megúsztam, azon a napon nem is adtam el a papírból, de mivel a stop-lossok alatt voltam jelentősen, ezért tudtam, hogy a meccs véget ért, a pozíciót véglegesen fel fogom számolni.

Látható, hogy a Canslim-stratégiát szó szerint itt már nem lehetett alkalmazni. Természetesen a két stop-loss árat kiemelt árszinteknek tekintettem, de most már – különösen a fundamentális tényezők romlása miatt (negyedéves jelentés) nem gondoltam, hogy esély van a 2800-as áttörésére, ezért ettől kezdve már csak a legjobb eladási árat kerestem.

A következő napokban is igyekeztem figyelni a papírt, azt vizsgáltam, vajon a visszaemelkedés mennyire tartós, nem zúg-e be ismét az árfolyam. Bezúgás esetére azonnali eladással készültem válaszolni, de a Zala ereje meglepett. Nemhogy nem esett újból be, de egészségesen emelkedett. Amikor elérte a 2650-es árat (nagyjából az első stop-loss szint, csak azt most alulról ütötte meg), akkor a felét eladtam, azt hittem ez már a teteje közelében lesz. Szívem szerint az egész pakkot kiszórtam volna, de részvényvételi és eladási stratégiáim egész egyszerűen nem engedik meg, hogy pillanatnyi hangulat befolyásoljon. Nem éri meg egyszerre venni vagy adni, mert nem tudhatjuk, hogy akárcsak 10 perc múlva mennyire más lesz a piaci helyzet, és akkor esetleg már csak foghatjuk a fejünket.

Szóval vártam, és rendkívül meglepett amit a szalag mutatott: 2700 Ft. Ez már kicsit gyanús is volt, de azért örültem neki és eladtam a részvények másik felét is. Az, hogy később még a 2800-as árat is megérintette, pedig a piaci hangulat nem kedvezett neki, erős vételt feltételezett, de érezhető volt, hogy ezúttal csak fellángolásról lehetet szó, a tartós további emelkedésre nem sok esély mutatkozott.

Átlagáron tehát 2675-ön sikerült eladni, és a csekélyebb veszteséget (15 ezer forint) óriási sikernek könyvelem el, mert a helyzet ennél sokkal rosszabb volt. Azért tudtam kivárni, mert valakik felhúzták a papírt, ha ez nem történt volna meg, valóban a többszörösét buktam volna el. Mert mindenképpen eladtam volna, ezt talán mondani sem kell. A pozíció ezzel tehát lezárult.

Nem tudom, hogy volt-e valami tanulsága ennek a tranzakciónak, lehetett-e belőle bármit tanulni a kívülállónak. Nekem megvolt a tanulsága: negyedéves eredmény  előtt a szokásosnál is nagyobb a kockázat, ha meg az ember nem is figyel rá, hogy eredmény jön ki, akkor pedig meg is érdemli, hogy bukjon. Mindevvel együtt szerencsém volt, mert sikerült viszonylag jól kijönni ebből a szituációból.

Amint új játszmát indítok, arról tájékoztatni fogom a Tőzsdestratégiák olvasóit – a cikksorozat tehát a közeljövőben folytatódik.

Canslim

2001.02.23.

 

 

  websas.hu

 E-mail                      Egyedi szoftverfejlesztés    

(c) Intro 98 Bt., 2009. Minden jog fenntartva