Főoldal

Mit tegyünk, ha beragadtunk?

Általános kisbefektetői állapot: csücsülünk a 40-50 százalékos veszteségben. Canslim evvel a cikkel megpróbál némiképp segíteni, talán sikerül.

Többször előkerült már ez a kérdés, de most egy konkrét eset kapcsán kellene valami okosat mondanom. Egyik olvasónk kérdezi, hogy mit tegyen, mert részvényeivel jelentős mínuszban áll – nem is gondolta volna, hogy a részvények olyan mélyre zuhanhatnak, ahol most állnak. Érti, amit a stop-lossról, és a különböző taktikai elemekről írtam én is, mások is, de sajnos a helyzet az, hogy ezzel a tudással jelen helyzetben már nem tud élni, a baj megtörtént.

Sokan lehetnek hasonló helyzetben. Emlékszem, nem is olyan régen még én is vettem Matáv részvényt 1425 forinton, mert olcsónak tűnt. Nem volt az? Én ma megint megvenném. Tehát nem bennünk van a hiba, ha vásárolunk. A hulló kések elmélete, meg „belevenni a szórásba nagy hiba” elmélet oké, de ott, abban a pillanatban mindenki hiszi, reméli, hogy talán ez az alja. Egy Matáv esetében közel 50% esés után 1500 Ft alatt venni: szerintem teljesen kézenfekvő volt. Nem ez a hiba. Léteznek kifinomult technikák a részvénykiválasztásra és időzítésre (ezek közül a későbbiekben a Tőzsdestratégiákon is bemutatunk néhányat), de én most is azt mondom: hosszú távra vásárolni bármikor lehet. A baj tehát nem magával a vétellel van, hanem annak lebonyolításával, és avval az egyszerű, ámde annál sajnálatosabb ténnyel, hogy legtöbbünknek semmi elképzelése nincs, hogy mit fog csinálni a megvett részvényével. Ez az igazi probléma. Nincs terv, és még csak nem is érezzük a hiányát. Persze csak addig, amíg nagy baj nem történik.

Ha az árak fölfele mennek, akkor látszólag nincs gond, hiszen nyereségben eladni a kellemesebb helyzet, noha ez is csak féligazság. Valójában kellene, hogy legyen egy eladási stratégiánk is, de tény, ha ez hiányzik, bikapiacon akkor is lehet pénzt keresni. Igaz, hogy nem szabad azt hinni, hogy ezt a saját zsenialitásunkkal értük el. Bikapiacon minden hajó vígan úszik a vízen, attól, hogy kikiáltjuk magunkat hajóskapitánnyá, még nem jelenti azt, hogy érteni is fogunk a hajózáshoz. Ez csak viharban derül ki. Sajnos viszont amikor kitör a vihar, rossz érzés annak tudatában lenni, hogy a többmilliós jacht veszélyben van, mert mégsem vagyunk annyira felkészültek, mint először hittük.

Pofon nélkül nincs nyereség – ez is igaz. A tanulópénzt pedig mindenkinek meg kell fizetnie, ez alól nincs kivétel. Csak arra törekedhetünk, hogy a tanulóidőszak legyen minél rövidebb, és minél kevesebb pénzt emésszen fel. De van, amikor a vártnál is többe kerül.

Én konkrét stratégiával játszom. Van módszerem a vételre és az eladásra is, mert a célom a tőkém megőrzése. Tudatában vagyok annak, hogy soha nem leszek olyan jó, hogy mindig jól döntsek. Sőt, arra építek, hogy sokszor fogok a későbiekben is rosszul dönteni. Viszont ha jól döntöttem, szeretnék a lehető legtöbbet nyerni. Ha rosszul, akkor meg pokolba az egésszel, minél hamarabb kiúszok a partra. Egyék meg a cápák a többieket. Nekem a tőkém mindennél fontosabb. Tehát veszíteni kicsit, nyerni sokat. Kész a recept: ennyi az egész.

Tudom, hogy ez most azokat nem tudja vigasztalni, akik nagy veszteségben ülnek. Viszzatérve, tehát 1425-ön én is vettem Matávot. A 8-10%-os eladási limitem természetesen élt, legrosszabb esetben 1282-ön el kellett volna adnom a Matávot, a veszteséget realizálni. Vajon ezt tettem? Nem. 1400 forinton adtam el. És hogy miért? Mert a vételem utáni következő napon már látni lehetett, hogy a papír harmatgyenge, képtelen az emelkedésre. Ha pedig nincs ereje az emelkedésre, akkor esni fog – ezt ezekkel a szavakkal a Livermore könyvben olvastam (Egy spekuláns feljegyzései), de tényleg igaz, én is éreztem. Tehát mi a konklúzió? A stop-loss határok olyan szigorúak, mintha kőbe lennének vésve, de azok a legkésőbbi cselekvési pontok. Ha hamarabb kétségünk támad, hamarabb kell cselekedni!

Senki nem szeret veszteségben eladni, ezért lehetséges, hogy a kezdeti néhány százalékos veszteségek óriásiakká dagadnak. De ha visszanézünk 40-50%-os minuszban ülve, hogy vajon miért nem adtunk el mindent –10%-ban, eszünkbe jut, hogy azért, mert nem akartuk a 10%-os bukót realizálni. De gondolkozzunk el akkor: jól játsszuk ezt a játékot, ha 40-50%-os bukóban ülünk? Nem a realizált veszteségek oldaláról kell nézni a tőzsdézést, hanem az egészet kompletten. Mi úgy a konklúzió?

Végül pedig néhány gyakorlati tanács beragadtaknak.

Először is: soha nem tudhatjuk, hogy hol a piac alja. Ezeken a szinteken eladásokat javasolni egy –50%-os állásból nem feltétlenül célszerű, mert a felpattanás esetleg gyors lehet, és akkor majd engem szidtok. De néhány ötlet:

1. Mindenekelőtt fogadjátok meg, hogy a jövőben stratégia nélkül nem játszotok. Nem örülnék, ha néhány év múlva megint elkövetnétek ugyanezeket a hibákat.

Elmondom, hogy én mit tennék:

1. Felírnám egy lapra azokat a részvényeket, amiket az elkövetkezendő emelkedésben a legvalószínűbbnek tartok, hogy az élmezőnybe lesznek.

2. Egy másik lapon felírnám azokat a részvényeket, amikkel rendelkezem. A legnagyobb veszteségűt írnám előre, utána a többit. Elmerengenék, hogy vajon a legnagyobb veszteségűnek mennyi esélye van arra, hogy visszahozza a pénzt? 10 esetből 10-szer az jön ki ilyenkor, hogy nem sok. Ha a pozítiv oldalon csak az áll, hogy olcsó, akkor az pont azt jelenti, nincs túl sok esély. Ezekből a részvényekből eladnám a fele mennyiséget. Ezt lehet fokozatosan is. Abból nem adnék el, vagy csak nagyon keveset, ami azon a lapon is szerepel, ahol a legígéretesebb részvények vannak. Figyeljétek meg, hogy minél nagyobb a veszteség, minél többet esett a részvény, annál kevésbé szerepel a részvény az attraktívak között. Vajon miért? Szerintem azért, mert a piac hatékonyan árazta be őket. A Synergon nem véletlenül 800 Ft. És noha én sem tudom a valódi okát, higgyétek el, a Graphi sem véletlenül annyi, amennyi.

Szóval. Szert tettem némi készpénzre az eladásokkal. Ezután azt a lapot veszem elő, ahol az attraktív részvények vannak. Ezekbe kezdeném belepakolni a pénzt, de csak érzéssel, mondjuk a Canslim-taktikával, vagy a most megismertetésre kerülő Egyszerű Kereskedési Terv szabályai alapján.

Hetenként kiértékelést csinálnék, hogy a nagy bukós részvények mit csináltak a héten. De igazándiból nem is azokra kell figyelni, hanem az újonnan vettekre. Ha azok képesek emelkedni, akkor a bukó részvényekből újabb adagokat kell eladni, és a pénzt átfolyatni az emelkedőkbe! Nem szabad az eladással keletkező veszteséggel foglalkozni, ha van olyan papír, ami nyereséget termelhet! Mert például ha a Synergon még két évig 800 Ft marad, de közben a Richter folyamatosan emelkedik (természetesen nem állítom, hogy így lesz, ez csak példa), akkor még annak is érdemes eladnia a Synergont, aki 4200-on vette, hiszen a Richterrel nyerhet. Így tehát fokozatosan tolódná át a pénz a vesztő részvényekből a nyerő részvényekbe. Evvel a módszerrel van esély, hogy a pénz minél nagyobb részét visszanyerjük.

Nem szabad egysíkúan gondolkozni. Azért nem eladni, mert veszteséget realizálok, badarság, hiszen nem azért adok el! Azért, hogy nyereségre tegyek szert! Ha ezt egy másik részvény  tudja csak biztosítani, akkor átpártolok hozzá. Nem fogadtam én hűségesküt semelyik részvénynek. Nekem az emelkedő kell, nem pedig a csökkenő.

Tudom, hogy nehéz belátni, hogy az ember tévedett, sokan pusztán ezért nem adnak el. Sőt, az eladást, és az egész tőzsdei pályafutásunk sikerességét gátolhatja a jellemünk is! Hihetetlen? Pedig igaz! Az a típus, aki az életben mindenkin átgázol, de így sikeres tud lenni; az aki nagy hangon  meséli hétfő reggelente, hogy a hétvégén mekkorákat csajozott, és éppen milyen autót fog venni, ha még megcsinálja az aktuális kis stikli boltját, amiből megint kaszál; nos ez az a típus, aki folyton bukik a tőzsdén. Ő sem érti, hogy miért, mert egyébként tényleg tele van lóvéval, és minden üzleten nyer, amit csinál, mert mindenkit átvág. Csakhogy a piacon ez a mentalitás az örök bukás receptje. A minimum az óriási alázat, a piac erejének elismerése, és saját magunk legyőzése. Itt jó dumával nem fognak rádbukni a csajok. Ide teljesen más kell. Stratégia, terv, és annak minden körülmények közötti betartása. Csak így lehet konzisztensen nyerni. Mert a legfonotosabb: a saját tőkénk! Arra nagyon kell vigyázni.

Ja, és még valami! A stop-loss fogalmat nem feltétlenül technikai értelemben használom, tehát, hogy fizikailag adok egy stp-losst megbízást. Ez egy virtuálisan meghúzott piros vonal, ami azt jelenti, hogy ha a köré az ár köré ér a részvény, akkor nagyon figyelem, és eladok, ha alá megy. De ehhez nem kell fizikailag is tudnom stop-losst megbízást adnom!

Remélem, valamennyire tudtam segíteni. Ha van kérdés, állok rendelkezésre. 

Canslim

2001.03.21.

Főoldal

 

  websas.hu

 E-mail                      Egyedi szoftverfejlesztés    

(c) Intro 98 Bt., 2009. Minden jog fenntartva